Fimusician 2013 Egressy-Erkel Zeneiskola

 

 

 

 

 

Galántán is „taroltak” a miskolci tehetségek

/minap.hu/

A miskolci Egressy-Erkel Zeneiskola növendékei az idén másodszor mérették meg itt magukat. Mint Csabay Csilla igazgatóhelyettes elmondta, nagyon rangos, magas színvonalú a verseny, ezért különösen büszkék tanítványaikra. Név szerint Grebely Józsefre és Szentimrei Noémire, akik mindketten ezüst minősítést kaptak, felkészítő tanáruk Csík Noémi. Valamint az ezüst minősítést kapott Kondor Andrásra, Petró Ádámra és a bronz minősítést szerzett Balla Emesére, az ő felkészítő tanáruk Hrabovszki Sándorné. Az egressysek zongorakísérője Soós Orsolya volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Soós Orsolya, Petró Ádám, Kondor András, Balla Emese és Hrabovszki Sándorné

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szentimrei Noémi és Grebely József felkészítő tanárukkal, Csík Noémivel

 

In Memoriam Erdélyi Lászlóné Lenke néni

 

A Miskolci Egressy Béni Zeneiskola 2014/2015. tanéve rendkívül szomorúan kezdődik.  Iskolaépületünkön fekete zászló jelzi, hogy elvesztettünk valakit; valakit, aki intézményünk életének egyik legnagyobb és legkiemelkedőbb alakja.
Kedves családtagok, hozzátartozók, tisztelt gyászolók, kedves muzsikus társaim.
Mély megrendüléssel értesültünk az iskolánkat alapító Erdélyi Lászlóné Lenke néni haláláról. A kezdetekről hadd szóljon saját szavaival:
„1950-től hívtak meg tanárnak a Hubay Jenő Zeneiskolába. Nagy átszervezés előtt állt az intézmény. Külön vált a közép és felsőfok, az új állami zeneiskola igazgatásával 1952. szeptember 1-től engem bíztak meg. Hosszú vívódás után fogadtam el ezt a megbízást, mert ez idáig igen szép pedagógiai sikereim voltak, mind a Hubay Jenő Zeneiskolában, mind korábban a sárospataki angol internátusban zongoratanárként, mind a miskolci Tóth Pál, Zrínyi Líceum és képzőben, a Lévay Gimnáziumban ének-zene tanárnőként is. Sohasem vágytam igazgatónak lenni, sőt kifejezetten menekültem a kinevezés elől. Mivel senki más nem vállalta, így lettem én a legnehezebb Rákosi időben igazgató. Felszólítottak minket, hogy minden zeneiskola megyéjének, vagy városának szülöttje nevét vegye fel, aki csak tett valamit a hazáért. A Konzervatórium Bartók nevét kapta, a Vasgyári Zeneiskola Erkel Ferenc, mi pedig Egressy Béni Zeneiskola lettünk. A névválasztásban kicsit az is közrejátszott, hogy akkoriban a Szózatot nem volt szabad énekelnünk iskolai ünnepélyeken, lévén az nacionalista. Nem is illet össze a Sztálin kantátával, meg a „Bunkócska te drágá”-val, amit annál inkább követeltek mindenütt.”
Lenke néni ezeket a mondatokat iskolánk fennállásának 50 éves jubileuma alkalmából megjelentetett kiadványban mondta. Folytatom kivételes pályafutásának ismertetését. A helyi iskolai rendezvények – amelyeknek hagyományait megteremtette – a mai napig ugyanúgy élnek: növendék- és tanári hangversenyek, kórus- és zenekari koncertek, különböző versenyek, és kimagasló rendezvények. Az 1954-ben megrendezett szolfézs versenyre Kodály Zoltánt és Emma Asszonyt is személyesen meghívta. Az 50-es évek végén a konzervatóriummal közösen bemutatták Bartók összes Mikrokozmoszát és a Gyermekeknek írt darabjait hangversenysorozat formájában.
Kiemelkedő eseménynek számított Szőnyi Erzsébet Makrancos királylány című operájának a fővárosi premierrel egy időben történő bemutatása, valamint, Kodály: Mónár Anna Balladájának szcenírozott előadása a Lenke néni által vezetett kamarakórussal és szólistákkal. Nagyon sok koncertet, bemutatót szervezett külföldön is, elsősorban Berlinben léptek fel az Egressys növendékek, a kórus és a zeneiskola tanárai.
Ő szervezte és irányította 6 éven keresztül a kísérleti „RITMIKA” tanítást, melynek alapjait és előkészületeit Lengyelországban, Jugoszláviában, majd 1964-ben a Németországi Stuttgart város zeneiskolájában, majd Hannoverben tanulmányozta. Szőnyi Erzsébet tanárnő vezetésével tanfolyamokat szerveztek a sok mozgásra és játékra épülő módszer továbbadására. A módszertani tanulmányok eredményeit Budapesten a Fészek Klubban mutatták be.
Lenke néni 17 éven át tartó áldozatos munkájának köszönhetően nem csak városunkban, hazánkban, sőt külföldön is méltán érdemelt ki sok-sok elismerést. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, Finnországban pedig „Director Musices” kitűntetést kapott Kekkonen államelnöktől. 
Ezt írja emlékiratában:
„Az ország minden részében működnek volt Egressys növendékek, de nem csak itthon, hanem például Kanadában – Calgaryban – is találkozhatunk a valamikori Makrancos királylánnyal, Pocsai Évával, aki jelenleg az ottani egyetemen tanít, és hány van még, akiről nem tudunk?” – fejeződik be a visszaemlékezés.
Az ünnepi kiadványt a következőképpen írja alá: Rauhala Péterné, azelőtt Erdélyi Lászlóné Lenke néni. 17 év igazgatói tevékenységét követően kezdődik Lenke néni második csodálatos életszakasza, a Finnországban eltöltött sok-sok évek sorozata. A mai emberek számára talán hihetetlen, hogy valaki nyugdíjba vonulása után egy új országban ilyen áldásos tevékenységet végez. E távoli s talán kissé ismeretlen országban, Vejnemöjnen hazájában mutatja be, teljesíti ki a Kodály módszer semmivel sem pótolható zenei-, elméleti-, gyakorlati-, nemzeti sajátosságait,  fejleszti a finn gyermekek és zenepedagógusok hangjegyek iránti érzékenységét, saját kultúrájukon alapuló zenetanulásukat. A gyökerek azonban kitörölhetetlenek egy ember életéből. Szinte minden finnországi jelentősebb eseményre, koncertre, bemutatóra többször visszanyúl volt iskolájához a miskolci Egressyhez, és hívja meg a növendékeket, a kórust, a zenekart és a zenetanár kollégákat.
Nagyon röviden így összegezhető Lenke néni hosszú-hosszú életpályája, ez a nagyszerű, szinte fanatikus tenni akarása, lelkes, lelkiismeretes intézményvezetői tevékenysége, kiemelkedő zenepedagógusi hivatása, intelligenciája és kedvessége.
Eszembe jut egy felejthetetlen tavaszi látogatásunk, amikor is március elején néhány kollegával közösen nagy-nagy szeretettel köszöntöttük Őt 100. születésnapja alkalmából. Most pedig Illyés Gyula szavai kísértenek:
„Van gyász, mely magában hordja a vigasztalást: csapás hogy nincs, de ajándék hogy volt, hogy milyen ajándék, először most tudatosul.”
Ígérem, hogy mindig hálával és nagy-nagy tisztelettel őrizzük meg Lenke nénit emlékezetünkben, s ha a gyász szorítása majdan egy kissé enged, mosolyogva és szeretettel.
Búcsúzom az Egressy Béni Zeneiskola vezetősége, tantestülete, összes dolgozója, a szülők és növendékek nevében.
Emléke legyen áldott, nyugodjon békében!

 

 

Tisztelettel köszöntöm a Kedves Érdeklődőket honlapunkon!

 

A korábban önállóan működő két intézmény tradicionális múltra tekint vissza: az Erkel Ferenc Zeneiskola alapítási éve 1949, az Egressy Béni Zeneiskoláé 1952.

2007. július 1-én összevonásra került a két iskola Miskolci Egressy Béni - Erkel Ferenc Zeneiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény néven, mely egyben megyénk zeneoktatásának bázisintézménye.

A székhely épülete a belvárosban központi helyen (Palóczy L. u. 4.), a tagintézmény Diósgyőr történelmi városrészében (Kiss tábornok u. 57.) található. Mindkét épületet reprezentatív park, szép zöld környezet veszi körül.

Iskolánk Miskolc város zenei, művészeti, kulturális életében meghatározó szerepet tölt be. A város rendezvényein, oktatási intézményeinek ünnepségein és eseményein mindig nagy számban lépnek fel növendékeink és tanáraink. Hajdani tanítványaink közül ma is sokan énekelnek kórusokban ill. zenekarok aktív hangszerjátékosai.

Tanulólétszámunk 1200 fő. Növendékeinket az elméleti és hangszeres tárgyakra magasan képzett, jól felkészült pedagógusok oktatják 25 tanszakon.

A minőségi zeneoktatáshoz nélkülözhetetlen hangszerállományunk mennyisége és minősége - köszönhetően az elmúlt évek sikeres pályázatainak - megfelelő, néhány tanszakon kifejezetten példaértékű.

A pedagógiai programunkban kiemelt szerepet kap a tehetséggondozás, illetve az azzal összefüggő feladatok minél sikeresebb megvalósítása. Növendékeink rendkívül magas számban érnek el kiemelkedő helyezéseket, eredményeket országos-, régiós-, megyei hangszeres tanulmányi versenyeken, fesztiválokon, találkozókon, de számos külföldi, nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhetünk. Minden tanévben sok tanulónk nyer felvételt zeneművészeti szakközépiskolákba, ill. közvetlenül főiskolára, egyetemre. Határon kívüli kapcsolataink (Kassa, Rozsnyó, Belfort) nemcsak szakmai hanem baráti kötődést is jelentenek.

Az egyéni hangszeres tanulás mellett együttesekben is részt vesznek növendékeink: Fúvós-, Tücsök-, Szimfonikus Zenekar, Big-Band, Kamara- és Ifjúsági Kórus, Fuvola-, Klarinét Zenekar, Ütő- és Kisharang Együttes, kamarazenekarok.

Hagyományosan intézményünk rendezi a BAZ megyei zeneiskolák gitár, hegedű, furulya találkozóját, illetve az Észak-Magyarországi Gombás Ferenc gordonkás találkozót. Tanévenként több alkalommal kérik fel iskolánkat országos zeneiskolai hangszeres versenyek területi válogatójának lebonyolítására.

Szakmai pedagógiai eredményeink alapján 2007-ben – az országos minősítési eljárás során "Kiválóra Minősített Alapfokú Művészetoktatási Intézmény" címet nyerte el iskolánk.

Méltóképpen névadóinkhoz intézményünk összes dolgozója a Magyar Művészetoktatás felemelését, értékeinek megóvását és fejlesztését szolgálja, és alázattal vallja Kodály Zoltán gondolatát:

"A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkincsé tenni"

Szeretettel invitálom Önöket honlapunk megtekintésére.
Miskolc, 2009. november 6.

Mócz Ferenc
igazgató